Briards del Desperado-Sztin
Bemutatkozik a del Desperado briard kennel

Kezdőlap >> Történetünk

1
Történetünk

1996-2007

1996-ban, a budapesti világkiállításon döntöttem el véglegesen, hogy nekem briardom lesz, ez az a fajta, amit szeretnék. Így amint lehetőségem adódott rá, 97-ben megvettem első saját kutyámat - Bakonyalján Kócos Blanka - Szonját.

Úgy vettem, ahogy kutyát venni nem szabad – mikor lehetőségem volt a vásárlásra rögtön az elém kerülő első hirdetést felhívtam, elmentem, körül se néztem, nem kérdeztem semmit és lefoglalóztam, majd néhány hét múlva amelyik kiskutyát megkaptam – hazahoztam.

Ehhez képest óriási szerencsém volt vele, mint később kiderült, Szonja az öröklődő betegségektől mentes kutya lett, és kiállításokon is sikeresen szerepelt: Fiatal Klubgyőztes, 2*Klubgyőztes, Derbygyőztes, Hungária Junior Champion  CAC, CACIB BOB címeket értünk el vele. Ő lett kennelem alapító szukája.

1999-ben érkezett hozzánk Csehországból Desperado Nadina-Sis  - Cheyenne.   Ő az, aki véglegesen meggyőzött arról, hogy nekem a kutya – A BRIARD. Temperamentumával, játékosságával, megnyerő külsejével sok embert meghódított már  a fajtának. A hozzánk ellátogató gazdijelölteket első lépésben vele szoktuk „tesztelni”.  Aki nem retten meg Cheyenne viharos örömétől, közvetlenségétől, és könnyedén beszáll  a kutya által kezdeményezett különböző játékokba (labdázás, rongyhúzogatás) - az első  rostán túljutott. Vele már a magyar kiállítások mellett bejártuk fél Európát –  2000 Lengyelország –Fiatal Európa-győztes, 2000 Németország UEBB (Union Européenne du Berger de Brie)  kiállításon legszebb fiatal fekete kan, 2004 Svájc UEBB – legszebb fekete kan, 2003 Pozsony Európa-kiállítás res CAC, -  sok sok egyéb címe mellett ezekre vagyok a legbüszkébb. Na és arra, hogy minden kutyaiskolában, ahol megfordultunk vele elismeréssel szóltak munkájáról. Nemcsak a kiállításokon, de a pályán is megállja a helyét a mai napig.


Harmadik briardunk Szonja unokája: Faye of Claire del Desperado - Taxi. Az ő  bekerülése a családunkba bevallom – még engem is megviselt. Mérhetetlen energiája, temperamentuma, állandó nyüzsgése okozott némi feszültséget a kapcsolatunkban. Mostanra valamelyest lehiggadt (az energiáját rendszeres mozgatással sikerül levezetni), és intelligenciájával, kedvességével teljesen levett a lábamról. Taxi még csak most lesz két éves, de egyedülálló eredménnyel rendelkezik:  Ő az első magyar tulajdonú, magyar tenyésztésű briard, aki helytállt az anyaország  legfontosabb  - tenyészszemlével egybekötött  - kiállításán a Nationale d’Elevage-on. (Ugyanitt az apja 8 évesen a kiállítás legszebb kanja lett!)   Ezen a rendezvényen hármas szűrő van: egészség (HD,CSNB), vézen, küllem. Taxi  mindhárom kritériumban megfelelt, így ezen eredményei alapján a Francia  Briardklub  tenyészengedélyével rendelkezik!

A kennelhez tartozik még Taxi anyja: Ich. Best Eclaire del Desperado is. Ő nem velünk él (társtulajdonosa Kelemenné Bistyák Klára), bár míg aktív kiállítási  kutya volt rengeteg időt töltöttünk együtt. Eki is sikeresen szerepelt:  (számos CAC,CACIB,BOB mellett) 2003 Pozsony – Európakiállítás res.CAC, UEBB res.CAC, 3 ország Championja, Kelet-Közép Európa Kupa győztes) 

Mindössze ez a négy kutya jelenti a del Desperado kennelt. A kutyák családtagként élnek velünk. Időről-időre születnek nálunk kiskutyák (minden almunkban vannak győztes címet kapott kutyák) és a második generációnak  (Szonja unokáinak) sikerei bizonyítják, jó úton haladunk. Eki első almában 8 kutya született, közülük négyen járnak kiállításra, és mind a négyen teljesítették a  HJCh feltételeit, a többség közben készül a terelő – vagy munkavizsgára is.


Nagy öröm ért tavaly, mikor Cheyenne apjának tenyésztője is és tulajdonosa is megkeresett Németországból, és hazavitték Cheyenne fiát Giovanni del Desperado-t, aki akkor már beteg, és azóta elpusztult nagyapját pótolja ezentúl a családjukban.  Az almok tervezése, utazás a fedezőkanhoz, majd a kiskutyák megszületése minden tenyésztő számára nagy izgalommal jár. A fedezőkanok kiválasztásánál elsődleges szempontunk az egészség, a vézen és a megfelelő küllem. Mindegy, hogy hány kilométert kell utaznunk érte… Az elletőláda nálunk a lakásban van, a kiskutyák később is itt nevelkednek, hiszen így tudjuk biztosítani számukra a koruknak megfelelő szocializációt, itt vannak leginkább szem előtt, ha valami baj van, azonnal tudjunk intézkedni. Ahogy nőnek, fokozatosan megismerkednek a lakással, a háztartási gépek zajával, a többi kutyával, majd mikor nagyobbacskák a kerttel, a leendő gazdikkal. 


A kiskutyákra általában bőven van érdeklődő, de sokaknak nem való ez a fajta… Ha valaki egy nagy szőrös macit keres, aki szépen elvan egyedül a kertben, annak inkább más fajtát ajánlok. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a briard munkakutya, rendszeres elfoglaltságra van szüksége. Ami lehet munkakutya-sport, agility, obidience, mentőkutyázás, terelés, bármi, ami a kutyát fizikailag, és pszichésen is igénybe veszi. Beverly Hill’s del Desperado az egyetlen magyar briard, aki terápiás kutyaként is éli az életét, látássérült és mozgássérült gyermekek, idős emberek napjaiba csempész rengeteg örömet, vidámságot .


A briardnak hatalmas lelke van, „antennáival” gyorsan leveszi a gazdi hangulatát - ha a gazdi morcos, ideges –ő próbál láthatatlan lenni, majd lassan, óvatosan közelít és nem nyugszik, míg az ember el nem neveti magát. Ha a gazdi beteg – keresi a közelségét,  és egész nap meg sem mozdul. Ám ha a gazdinak jó kedve van -  a briard a feje tetejére állít  mindent! Nehezen viseli a mellőzést. Ha teheti állandóan a család közelében van, nem való  kennelbe! A mi kutyáink jönnek mennek a lakás és a kert között, ami ugyan rengeteg plusz takarítással jár, de így érezzük jól magunkat – mi is, és ők is. Részt vesznek a családunk  mindennapi  életében, ha valami miatt kevesebb figyelem jut rájuk, egy ideig elvannak, aztán olyanok  mint a „rossz gyerekek” – kikövetelik maguknak a figyelmet.


A sok érdeklődő ellenére nehéz a kiskutyáknak megfelelő gazdát találni… sajnos én is tévedtem már, került vissza hozzám az első alomból egy rettenetes állapotban lévő szuka, akinek aztán új gazdát kerestem. Örülök, hogy a tőlem származó kutyák tulajdonosaival kivétel nélkül nagyon jó a kapcsolatom, többen visszajárnak hozzám, ha nyaralni mennek, természetes, hogy rám bízzák a kutyáikat.  Legjobb barátainkat például ICh. Antonio Banderas del Desperadonak köszönhetjük…


Idén sajnos kétszer is előfordult, hogy ismeretlen, öreg, beteg briardokat kellett mentenünk különböző menhelyekről. Átmenetileg magunkhoz vettük őket, és később aztán a szükséges orvosi ellátás után (köszönet az önzetlen segítségért dr.L.Zsargal állatorvosnak ) sikerült nekik szerető otthont találnunk. Minden ilyen esetben beindul a briardosok között a gépezet -egy „riadólánc”, pénzt gyűjtünk az orvosi költségekre, helyet, gazdit keresünk a kidobott briardoknak.


Úgy tűnik, az évekig tartó csendes vegetálás után megmozdultak végre más hazai briardosok is, érkeztek hazánkba import kutyák, és a fajta is mintha több figyelmet kapna mostanában. Sajnos, kicsiny társaságunk is képes több felé húzni, ám talán a fajta szeretete ismét összehoz bennünket. Nem kell mindenben egyetértenünk, mindenkinek a saját álmát kell megvalósítania…


Firle Krisztina


Galéria